A francia beszédet a magyarnál sokkal feszítettebb hangképzés jellemzi. A hangképzésben résztvevő izmok (a nyak- és arcizmok, a hangszalagok izmai) sokszor erősen megfeszülnek, az ajkak pedig például az elöl képzett hangoknál gyakran erősen széthúzódnak, általában keményebb, élesebb, ellentétben a kissé lazább magyar beszéddel, melyre inkább jellemző a hangok hátsó képzése.

Bizonyos hangok egymás hatására megváltoznak (illeszkedés, hasonulás), egyes hangok pedig gyakran meg sem jelennek (pl. a bizonytalan [B] hang). A francia beszéd lényegesen eltér az írott változattól.
A magyarban a nyomatékkal ejtett szótag mindig a szó első szótagjára esik, a franciában viszont általában a szó vagy utolsó kiejtett szótagjára.

Az ábécé 26 betüjével lényegesen több hangot tud jelölni. Egyrészt több betűt összekapcsol, másrészt ugyanazt a betűt hol így, hol úgy olvassa, illetve a leírt hangot egyáltalán nem ejti ki.

A francia nyelv 37 hangot számláló hangrendszerében háromféle hangot különböztetünk meg: magánhangzókat ('les voyelles'), mássalhangzókat ('les consonnes') és ún. félhangzókat ('les semi-voyelles').